Berki Viola

festő, grafikus
(Kiskunhalas, 1932. május 5.–Budapest, 2001. március 26.)

Élete

Kiskunhalasi református gazdálkodó, tanyás parasztgazda családból származott. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak 1939 körül. Emiatt a családját és őt is 1945 után meghurcolták. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára: Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatér szülővárosába, de főként Budapesten élt. Sírja a kiskunhalasi régi református temetőben található.

Munkássága

Az '50-es években, kizárása idején, megfesti a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-1961-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években szovjet területen tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. 1970-es évektől rézkarcokat, a 80-as évektől szitanyomatokat is készített.
Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei.

1951-1958: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Fónyi Géza. Közben 1954-1955-ben egy évre politikai okokból kizárták. 1975: Munkácsy-díj; 1978, 1980: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1984: érdemes művész; 1994: a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje (polgári fokozat). 1958-1967 között tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, 1992-től a "Hungária 24" művészcsoportnak. 1959-1961 között rajzokat, festményeket készít az Óbudai Hajógyárban. 1961-ben megismerkedett Korniss Dezsővel, akinek szentendrei műtermében dolgozott 1961-1963 között. Az 1960-as évek elején többször járt a Szovjetunióban, megismerte a régi orosz városokat, kolostorokat. 1969-től grafikus és illusztrátor, 1971-től készít mozaik és kerámia falképeket is. Megismerkedése a szentendrei művészekkel (Anna Margit, Balogh László, Korniss Dezső) adott biztatást egyéni stílusa megtalálásához, amely 1963 körül alakult ki. Hatott rá Vajda Lajos, és egy-egy művére Kondor Béla (Szent Kleofás, 1964; vegyes technika, Izrael, magántulajdon). Művészete narratív jellegű, részben saját kitalációi, részben bibliai és történelmi alakok, események megjelenítése (Régi magyar vadászat, 1971, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Mátyás király állatai körében, 1989). Korai festményei bukolikus hangulatúak, a naiv művészettel rokon (Rezervátum, 1962; Hellasz, 1964 - mindkettő Magyar Nemzeti Galéria), de ez a hangulat későbbi képein is visszatér mint az ókori kultúrák időtlen értékeinek kifejezője (Ostiai csend, 1992; Odaát, 1993). Az 1970-es évektől képei zsúfoltabbak, erősen rajzos jellegűek lesznek. Hatottak rá a keleti miniatúrák (A varázslók völgye, 1979). Ez a meseszerű, illusztratív stílus gyakran társul finom iróniával, groteszk hangvétellel (Hobbikertészek, 1977). Mestere: Fónyi Géza.

Művészi hitvallása

"Kora ifjúságomtól kezdve tehetségem kibontakozásával egy időben, már az elképzelésem is megszületett arra nézve, hogyan akarok dolgozni, ha majd kellő mesterségbeli tudásra teszek szert. Példaképeim a művészi tudás és tehetség dolgában a koraröneszánsz és később a perzsa miniaturák alkotói, varázslatos színvilágukkal.
E nagy példaképeket szerettem volna megközelíteni és elérni az ő színvonalukat. De már főiskolai tanulmányaim alatt fel kellett adnom ennek reményét, látva, hogy korunk művészképzésének módszere ezt nem teszi lehetővé.
Pályám során soha nem lelkesítettek az éppen divatos művészeti irányzatok. Beláttam, nincs más utam, mint saját belső világomba bányászni és onnan hozni felszínre a megfesteni való témákat, mert ezt rajtam kívül senki sem fogja megtenni.
Hidegen hagynak a mai, már-már kötelező követésre sugallt 'művészeti' irányzatok is. Bátran vállalom a korszerűség bélyegét."
Berki Viola (1998)

Egyéni kiállítások

1965 • Mednyánszky Terem, Budapest • Thorma János Múzeum, Kiskunhalas
1967 • Budapesti Műszaki Egyetem Diákotthona, Budapest
1969 • Derkovits Terem, Budapest
1970 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs
1971, 1981 • Fészek Galéria, Budapest
1975 • Helikon Galéria, Budapest
1976 • Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely
1978 • Magyar Kultúra Háza, Berlin
1979 • Kossuth L. Művelődési Központ, Csongrád
1980 • Festőterem, Sopron • Művelődési Központ, Kecskemét
1982 • Mini Galéria Miskolc
1985 • Református lelkészi hivatal, Kecskemét
1988 • Salamon-torony, Visegrád
1992 • Kortárs Galéria, Debrecen • Hidegkúti Galéria, Budapest
1995 • Vigadó Galéria, Budapest
1996 • Gyűjtemény Ház, Kiskunhalas.

Válogatott csoportos kiállítások

1964-1967 • Stúdió-kiállítások, Ernst Múzeum, Budapest
1965, 1968 • Magyar Képzőművészeti kiállítások, Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 • Országos kiállítások, Miskolc
1968 • Stúdió '58-68, Műcsarnok, Budapest
1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1969, 1978, 1980 • Nyári Tárlatok, Szeged
1971 • II. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Új-Delhi
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1972 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1973 • Festőkortársak Budapestről, Csontváry Terem, Pécs
1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Képek és szobrok három évtized művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1982 • Graphik art from Hungary, Bankside Gallery, London
1989 • Arcok és sorsok, Hatvani Galéria, Hatvan
1990 • Masvinsholm (SVE) és Hamburg, Ungarische Kinderkultur
1991 • Aquincum a művészetben, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1992 • Ősiség és modernség a művészetben, Médium Galéria, Szombathely
1993 • A groteszk, Stúdió 1900 • Hungária 24, Debrecen.

Illusztrált könyvek

Varga D.: Erdei esztendő, 1973
Kármán J.: Fanni hagyományai, 1974
Gárdonyi G.: Isten rabjai, 1974
Széphistóriák, 1975
A Szögkirály (cigány népmesék), 1977
Biblia, Ószövetség - Zsoltárok könyve, 1977
Arany J.: Balladák, 1979.

Köztéri művei

mozaik (1971, Tárnok u.-i Általános Iskola)
kerámiafal (1974, Sopron, óvoda)
kerámiafal (1983, Debrecen, Kölcsey F. Művelődési Központ)
pannó (1984, Heim Pál gyermekkórház)
pannó (1988, Kiskunhalas, Házasságkötő Terem).

Művek közgyűjteményekben

Damjanich János Múzeum, Szolnok
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Ráday-gyűjtemény, Kecskemét
Sárospataki Képtár, Sárospatak
Türr István Múzeum, Baja.

Elismerései

1975: Munkácsy-díj;
1978 és 1980: Szegedi Nyári Tárlat díja;
1984: Érdemes művész;
1994: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári fokozat);
1995: Kiskunhalas város díszpolgára;
2000: Magyar Művészeti Akadémia Arany-díja.

Nagy László: Viola rajzai (1972)

Úgy láthatok Violára
hogyha nézek írott képre.
Kitálalva itt a hattyú
feketére sütött vére.

Föltekinte csokros fára,
ahány asszony, annyi szoknya,
cifra zsivány függesztette,
hogy lábukkal harangozna.

Hó nem lehet egymagában,
kormot fújnak rá a kürtök,
csípők, hajak farsangjára
hág a csonka gyász-csütörtök.

Viola a bibliásom,
tábor indul, mennyi lábnyom,
göndör főkön ül Jehova,
ring mint ruganyos díványon.

Tart a menet mindörökké,
megtűzdelve tőrrel, érccel,
fegyverek közt érvelünk mi
az Énekek Énekével.

Higgyük-e, hogy itt a hajnal,
ha jön fölnyitott erekkel?
S fölfordul az üveghintó
nagy kokárda-kerekekkel?

Nyúlfület a holdvilágba,
bölényt a megbontott ágyba,
drámát agyvelőnkre himez
Viola kezének árnya.